Legutóbbi kedves Megbízóm már az első telefonbeszélgetésünk alkalmával felébresztette a kíváncsiságom és egy olyan történetet vázolt, amibe beleborzongtam. Arra gondoltam, “na ha sikerül ebből valamit kiderítenem ez lesz a következő, amiről írni fogok az oldalamon nektek”! És… bebizonyosodott, hogy a vadász ösztöneim megint nem hagytak cserben!
Megbízóm nagymamájáról az a hír járta, hogy nem azon a néven látta meg a napvilágot, amilyen néven ismert volt a családja számára. Keringett egy történet arról is, hogy zsidó származású volt és a II. világháború idején megkapta egy korban egyező katolikus kislány papírjait, amivel át tudta vészelni az akkori zavaros időket. Rebesgetett egy női nevet, ahogy emlékei szerint a szülőanyját hívták. Arra is emlékezett, hogy körülbelül mikor halt meg.
Mint megtudtam, a család élete már 100 éve egy Szondi utcai bérházban zajlik a VI. kerületben, itt lakott a nagymama is annak idején.
Nekiláttam hát a VI. kerületi anyakönyvek átvizsgálásának. Volt egy női nevem és egy körülbelüli évszámom, amikor meghalt.
Hm… Volt egy találatom!
Az állítólagos édesanya 1930-ban hunyt el 29 éves korában “szívbajban”, hajadonként. Megtudtam azt is, hogy ettől függetlenül született egy kislánya valamikor, ezek szerint leányanyaként szülte, de az apa a nevére vette a gyermeket. A Szinyei Merse Pál utcában élt és kenyeres lányként dolgozott. (Mit jelenthetett ez akkoriban? Ő hordta szét a pékárut a környéken? Várom az ötleteket kommentben!)
Leellenőriztem, az édesanya pont 150 méterre lakott a bizonyos Szondi utcai háztól. Éreztem, hogy ilyen véletlenek nincsenek, tovább kutattam hát. Meg is találtam a kenyeres kisasszony felmenőit egészen a Budapesten praktizáló, 1812-ben Pozsonyban született orvos dédapáig. De ez a történet szempontjából lényegtegtelen is.
Amivel biztossá vált, hogy a megtalált hölgy valóban a keresett édesanya az annak a felfedezésemnek köszönhető, hogy létezett a hölgynek egy bátyja is. Ez a testvérbáty 1920-ban házasodott és hogy-hogy nem, abban a bizonyos Szondi utcai házban élt!! Ennyit a véletlenekről, amik ugye nincsenek!
A történet további része puszta feltételezés.
Az édesanya 1930-ban bekövetkezett halálakor valószínűsíthető, hogy a testvérbáty fogadta magához az apa és anya nélkül maradt kislányt a Szondi utcai lakásukba. Itt élt szomszédként állítólag az a család, akinek sejthetően meghalt a lányuk (vagy távolabbi rokon lány?), és ennek a zsidó árvának adták a papírjait.
A történetet még tudom fűszerezni egy kis romantikával is.. A friss nevet/ és családot kapott kislány és a vadi új “testvére” egy csinos fiatalember egymásba szeretett és összeházasodott! Hogy hogyan, azt nem tudni és a család sem adta elő a hivatalos anyakönyveket, hisz két édestestvér nyilván nem házasodhatott.. Ez a rész maradjon is homályban!
Hab a tortán.. eltelt húsz év, az eset után, és a pár fia autószerelőként dolgozott a Szinyei Merse Pál utcában. Arra járt egy fiatal lány, akinek elgurult a szatyrából egy alma 
egyenesen a fiú lába elé… Hát… még egy szerelem szövődött az utcában, későbbi gyermekáldással!
Nem tudom, hová lehet ezt még fokozni! Mindenesetre nagyon örülök, hogy megint segítettem megoldani egy családi rejtélyt! A család másik ágát még ki se kutattam, most állok neki! Ott is lesz állítólag pár izgalmas sztori, jövök majd velük!
Ha nálatok is kering kinyomozni való mendemonda, “családi titok” keress bátran!
Te adod a sztorit és a fennmaradt tényeket, én pedig adom a szakértelmem és a lelkesedésem!
Ha úgy érzed mást is érdekelhet ez a lehetőség, oszd meg kérlek a cikket! Köszönöm!
A fotó forrása flickr.com, nem a szóban forgó kislányt ábrázolja! Valamint pixabay.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: