Amulett, talizmán, vagy színek? – Mi hoz szerencsét?

Minden kornak és minden népnek megvolt a maga bűvös erejű amulettje, talizmánja, amellyel igyekezett védekezni a sors és a képzelt démonok rontó hatása ellen.

A fügefalevél, mellyel az ókori szobrászok és festők meztelen alakjaikat leplezni szokták, ősrégi népi babonával van összefüggésben. A régi Egyiptomban az emberek bűvös erőt tulajdonítottak a fügefának, el is nevezték a varázslatok fájának. Az egyiptomi ember mindig hordott magánál vagy fügét, vagy fügefalevelet és meg volt győződve arról, hogy baj nem érheti, míg ez a varázsamulett nála van. 

A régi görögök hite szerint a menyasszony, a győző és a csecsemő van leginkább kitéve az istenek és emberek ellenérzésének, A csecsemő azonban nem tud fügét mutatni, másképpen kell tehát őt megvédeni a rontó hatalmaktól. Ezért a csecsemők nyakára már a legrégibb korokban színes, csillogó holmikat akasztottak. Minél színesebbek, minél csillogóbbak voltak ezek a holmik, annál alkalmasabbak voltak a baj megelőzésére.

A régi Rómában a fiúk és lányok sajátságos homlok- és nyakékszereket hordtak, az úgynevezett bullákat, szívalakú, vagy kerek aranvlapokat, melyeket a fiúk csak a férfitóga felöltésekor, a lányok férjhezmenetelükkor tehettek le. Akkor a házi istennek oltárára akasztották őket, hogy a házat védjék a bajtól.

Ilyen ősi babonára vezethető vissza a menyasszonyi gyűrű eredete is, amely eleinte tulajdonképpen amulettül szolgált. A menyasszonyi gyűrű azonban a varázserejű amulettből nyomban vészthozó tárggyá változott abban a pillanatban, amint az asszony megcsalta urát.

A babona nemcsak az ékszereken keresztül befolyásolta a divatot, hanem a ruha színén keresztül is, aminek babonás jelentőséget tulajdonítottak.

A legrégibb varázs színek a kék és piros voltak, a villám színe, vagy a nap és vér színei.
Odüsszeusz csodálatos menekülését a hajótörésből egy piros színű szalagnak köszönheti, melyet a legnagyobb szükségben és veszélyben derekára kötött. 

Kínában piros az esküvői szín, piros a menyasszony ruhája és cipője s ezenkívül piros szövetbe burkolódzik, melyet az esküvő előestéjén egyik férjezett rokonától kell kapnia. A nászajándékokat pirosba öltözött emberek piros ládikókban nyújtják át. 

A piros szín nálunk is igen régóta kedvelt, a fiatalság, az ünnep, az öröm kifejezése. A klasszikus népviseletek korszakában a női öltözetben az eladó lány és a virágjában lévő fiatal menyecske öltözetére jellemző. Piros pártákról, piros hajszalagokról tudunk. A tulipános láda színeiben is sok volt a piros.  Érdekesség, hogy a piros, mint a gyász színére is van adat, Apor Péter az 1700-as években azt írta, hogy ha valaki harcon esett el, vörös süvegben temették. A feketének kettős jelentése volt: ünnepélyes és gyászos.

A törökök a kék színt részesítik előnyben. Zöld a próféta színe, de a kék a szerencse színe. A törökök kedvenc ékszere a türkiz, melyet a szegényebbek kék üveggyöngyökkel pótolnak. A szőnyegek középső mezője is legtöbbször világoskék és a rajz szabálytalansága is szerencsét hozó, rontást elkerülő hatást idéz elő — a babona szerint.

És még néhány érdekesség:
– Megfigyeltétek már, hogy a ruháinkon lévő gombok általában páratlan számúak?
– Ha véletlenül kifordítva vettünk fel egy ruhadarabot, állítólag az is szerencsét hoz.
– Az apró mintás, pöttyös ruhák pedig azért hoznak szerencsét mert a gazdagságot szimbolizálják az apró minták. 
– Vigyázat! A földre semmiképp se helyezzük a táskánkat!

Ti milyen babonában hisztek? Van szerencse amulettetek? Betartjátok a színek körül kialakult hagyományokat az öltözködésben? Várom a kommenteket!   

A babonáknak, hiedelmeknek, a színek jelentésének ősidők óta hatása volt az emberek öltözködésére, a divatra.  Nem is lesz ez másképp ezután sem.