Többször kérdeztétek már, hogy volt –e valamilyen érdekes történet, amivel találkoztam családfakutatásaim során. Hát persze, volt több is, hogy is ne lett volna, mikor több ezer emberi sorssal találkozom, mint egy időutazó! Mégis úgy gondolom, stílusosan a legérdekesebbel kezdem! Fogadjátok szeretettel!
Évekkel ezelőtt egyik Megbízóm szerette volna elhunyt nagymamája kívánságát utólagosan teljesíteni a segítségemmel. A nagymama azt mesélte, hogy 1909-ben az egyik budapesti kórházban hagyták őt a szülei, lemondtak róla. A kislányt egy vidéki bábaasszony fogadta magához, akinél ha nem is mostoha sors, de nem is túl vidám gyerekkor jutott neki osztályrészül.4 elemi osztályt végzett, majd máris munkába állt
. Érdekes, hogy foglalkozásául olyan hivatást választott, ami az elhagyott, árva gyerekekhez volt kapcsolható. Korán férjhez ment és családot alapított.
Az azonban sosem hagyta nyugodni, hogy kik voltak a szülei, miért mondtak le róla? A születési anyakönyve alapján annyi kiderült számára, hogy a szülők angolok voltak. A 60-as évek elején a Vöröskereszt segítségével próbálta megkeresni őket Angliában, sajnos sikertelenül.
Miután megismertem a történetet a legnagyobb önbizalommal és lelkesedéssel vetettem bele magam a kutatásba: majd én kiderítem, hogy történtek az események, ennyivel igazán tartozunk a hölgynek!!! Hát…., sajnos nem jutottam az ég adta világon semmire, csak arra, hogy mind a születési anyakönyvi kivonatban, mind az eredeti anyakönyvi bejegyzésben az anya neve igen bonyolult és az írásmódja nem is egyezik a két helyen. Mint utóbb kiderült, innen származott a Vöröskereszt sikertelen keresési kísérlete, az anya vezetéknevének helyesírása kifogott rajtuk!
Eltelt pár év, a kudarc nem hagyott sose nyugodni. Időről időre újra nekiláttam a kutatásnak, hátha előbbre jutok. Közben a nemzetközi családfakutatói oldalak is bővültek és eljutottunk 2017-be….
2017-ben megint belemélyedtem a kutatásba. Valahogy éreztem, hogy az anya vezetékneve körül nem stimmel valami. Mindenre hasonlított, csak angol névre nem! Próbálgattam hát többféle írásmóddal, volt pár találat, de egyik sem volt az igazi.
És egyszer csak, a sokadik próbálkozásra hirtelen egy csoda folytán ott volt előttem a szülők nevel!
Hirtelen fel sem fogta az agyam, mit látok! Azt hittem, menten elájulok! Te jó ég, nyomon vagyok!!! Ezek szerint az eltelt évek alatt az angol felmenők rokonsága elkezdte összeírni a családfájukat és az én őspárom is szerepelt náluk!
Azonnal írtam az angol családfakutatónak, hogy ki vagyok, honnan és milyen ügyben kérem a segítségét.
Pár nap múlva megdöbbenve válaszolt. A szélesebb családi kör nem is tudott a Budapesten felejtett gyermekről!
Sőt, magyarországi tartózkodásuk után hazatérve a pár senkinek nem dicsekedett el a történtekkel, csak csendben elváltak.
Mint kiderült, a kétgyerekes házaspár 1908-ban kelt útra Magyarország irányába, hogy megromlott kapcsolatukat helyrehozzák. A férj ugyanis rajtakapta hitvesét valaki mással, de adott még egy esélyt maguknak.
A fővárosba érkezve a férj szakácsként helyezkedett el egy jó nevű szállodában. Otthon lévő feleségére őrülten féltékeny volt. Nem tudhatni a teljes igazságot, csak találgatni lehet, hogy a rákövetkező évben született kislány sorsáról miért döntöttek így. Talán úgy érezték, hogy a kapcsolatuk menthetetlen, ne bonyolítsák még egy gyerekkel? Vagy a féltékenység megint csak jogos volt és más volt az apa? Mindenesetre a férjben volt annyi becsület, hogy a nevére vette a kislányt.
Sajnos sosem fogjuk már megtudni a kiváltó okokat, amik oda vezettek, hogy a szülés után kislányukat a kórházban hagyják és szó szerint angolosan távozzanak! Londonba térve beadták a válókeresetet és csendben elváltak.
De hogy a most élő rokonság mit mesélt a családról? Egy hihetetlen történettel tudtam Megbízóm elé állni!
Az 1700-as évek elejéig vezethető vissza a családfa, méghozzá Brazíliába! Ott született a mi kislányunk dédapja, egy dúsgazdag ültetvényes és rabszolgakereskedő! Törvénytelen fia hajókkal kereskedett, az 1850-es években érkezett Londonba. Sajnos összerúgta a port az apjával, aki kitagadta az örökségből. A többi testvér viszont tetemes vagyont örökölt. Ennek következtében miközben a mi elfeledett kislányunk 4 osztály elvégzése után munkába állt, az unokatestvérei kitűnőre diplomáztak Cambridge-ben és tudósok, jogászok lettek, az arisztokrácia krémjéhez tartoztak…
Az is milyen érdekes, hogy a mi kis árvánk korán férjhez ment, gyermeke született és ő is magához vett egy árva kislányt. Ez a kislány felnőve Angliában telepedett le… őt látogatta meg a 60-as években a hölgy, amikor is a Vöröskereszttel kerestette a saját szüleit. Ha nincs a névelírás, még találkozhatott volna az édesanyjával, aki élt még akkor..
Az angol családfakutatótól még fényképet is kaptam az ősökről! Hihetetlen, de Megbízóm vonásai hasonlítanak rá! Hiába, a genetika!
Bár a fényes örökségből nem tudtam egy fityinget sem megszerezni Megbízóm számára bármennyire is lelkes családfakutató vagyok, azért a kitartásommal elért eredményeknek végtelenül örült! És számomra ez a lényeg!
Ha Te is szeretnéd, hogy segítsek őseid felkutatásában, keress bátran!
Ha tetszett a cikk, oszd meg kérlek! Köszönöm!
A képek forrása pixabay.com
Ismerd meg a múltad, ismerd meg Önmagad!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: