Az 50-es években közel sem volt egyszerű afro-amerikai énekesként karriert építeni Hollywoodban. Ki tudja, Ella Fitzgeraldnak sikerült volna -e kitörni a kis éjszakai jazz klubok világából és bekerülni az elismert sztárok közé, ha nem segít neki jó barátnője, Marilyn Monroe. 
Marilyn szenvedélyes jazz rajongó volt. Gyakran látogatott éjszakai klubokba, ahol szembesült azzal, hogy az afro-amerikai zenészek nem játszhattak fehérek által látogatott helyszíneken. Ebben a légkörben Ella Fitzgerald énekesnő is, mint akkoriban sok más afro-amerikai zenész jelentős hátrányokkal küzdött. 
Menedzsere, Norman Granz a polgári jogok hatalmas támogatója volt, és ragaszkodott ahhoz, hogy minden zenészét a szállodákban és a helyszíneken egyenlő bánásmódban részesítsék, fajtól függetlenül. Erőfeszítései ellenére számos akadályt vezettek be, különösen néhány népszerűbb afro-amerikai művész számára. Nem engedték nekik, hogy a rajongóik közé vegyüljenek, vagy akár a bárpultnál megigyanak egy italt, a ház hátulján kellett belépniük.
Az ’50 -es években az egyik legnépszerűbb fellépési helyszín a Mocambo volt Hollywoodban. Frank Sinatra 1943-ban itt debütált, Clark Gable, Charlie Chaplin, Humphrey Bogart is megfordult benne. Egy feltörekvő énekes számára igazi mérföldkőnek számított ott fellépni.
Ezért is váltott ki döbbenetet, mikor 1953-ban Fitzgerald megpróbált fellépni a Mocambo-ban. Az igazgató nem engedélyezte; félt, hogy a szegregáció és a rasszizmus miatt a tömeget nem fogja vonzani az afro-amerikai énekesnő.
Ekkor Fitzgerald egyik legnagyobb rajongója és barátnője, az akkor már híres Marilyn Monroe személyesen hívta fel a Mocambo tulajdonosát, és megígérte: ha engedi Fitzgerald-ot színpadra lépni, akkor minden estére lefoglal egy asztalt az első sorban. És így is tett! A sajtó azonnal felkapta a hírt, és ment, hogy megnézze Monroe-t. Ella ezután a sikersorozat után már válogathatott, hogy hol lép fel, Marilyn megnyitotta előtte a kapukat.
Érdekesség, hogy nem csak Ella karrierjére volt hatással Marilyn, hanem fordítva is.
Évekkel a Mocambo telefonhívás előtt Monroe ugyanis énektanulmányaikor Fitzgerald felvételeit hallgatta. Azt pletykálták, hogy Monroet utasította az énektanára, hogy vegye meg Fitzgerald Gershwin zenei felvételeit, és hallgassa meg egymás után 100-szor. Többek között ez a zenei képzés is hozzájárult, hogy Monroe egész jó énekesnőként szerepelhetett egy évtizeden keresztül. Ám sajnos mikor elhangzott a híres születésnapi JFK-dal, akkor már senkit sem érdekelt Marylin énekhangja. A ruhát fellibbentő szél és a kacér „Boldog születésnapot, elnök úr” búgása más felé terelte a figyelmet.
A két nőt egy zenei coach, Hal Schaefer mutatta be egymásnak New Yorkban. Néhányan azt rebesgették, hogy nem csak a jazz szeretete hozta őket össze, hanem mindkettőjük hányatott sorsú gyerekkora adott a barátságuknak egy mélyebb dimenziót. Sajnos ez a barátság nem tartott sokáig. 1962-ben Marilyn túladagolásban életét vesztette. Ella addigra már 6 Grammy díjat tudhatott magáénak és csodás karriert futott be 1996-ban bekövetkezett haláláig.
Július 30-án van a barátság világnapja. Ápoljuk a kapcsolatainkat!
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg! Köszönöm!
fotók forrása, pixabay.com, wikipedia.com, flickr.com
Ismerd meg a múltad, ismerd meg Önmagad!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: