Bár idén elmaradt a nagyszabású tűzijáték, épp időszerű megemlékezni a magyar pirotechnika úttörőjéről, Janitsáry Ivánról.
Magyarjainknak nem kellett messzire menniük, hogy eltanulják a tűzijáték készítés titkait. Az osztrák Stuwer család a XVIII. század végén és a XIX. században a művészi pirotechnika koronázatlan királyai voltak. Beutazták Európa csaknem minden országát, és csodás produkcióikkal elkápráztatták az emberek tömegeit. Bécstől Szentpétervárig ismerték híres tűzművészetüket. A dinasztia első tagja, Johann Georg Stuwer bajor származású, ingolstadti születésű tűzszerész tiszt volt, aki kitanulva a brandenburgi tüzérek hagyományos pirotechnikai művészetét, az 1770-es években Bécsben telepedett le. Első bemutatkozásával egy csapásra meghódította a város népét és az uralkodó köröket is. 
Magyarországon is többször megfordult, tűzijátékával minden jelentősebb társadalmi-politikai ünnepélyen szerepelt. Johann Georg Stuwer kiváló szakmai képessége tovább élt fiában: Kaspar Stuwerben, de különösképpen unokájában és dédunokájában, az idősebbik és az ifjabbik Anton Stuwerben.
Az idősebb Anton Stuwer volt az, akit a Batthyány-kormány az 1848-as szabadságharc alatt a katonai rakéták készítésére felkért. 1849 után is többször megfordult Magyarországon tűzijátékrendezvényeivel. A fiatalabbik Anton Stuwert is igen megkedvelték a magyarok. Többször kapott meghívást a Népkertbe, az Állatkertbe, jégünnepségekre tűzijáték rendezésére. A híres franica Blondin kötéltáncos rakétamutatványaiban is közreműködött. Magyar nyelven is jelent meg könyve „A tűzművészet” címmel.
Dragomiresti Janitsáry Iván gyógyszerész Rákosszentmihályon kísérleti pirotechnikai laboratóriumot rendezett be. A pirotechnika világhírű úttörője, örök kísérletező és fejlesztő volt. 
Végtelenül sokoldalú, kivételes személyiség volt. Kerékpározott, majd ő hozta be Magyarországra az első Hildebrandt—Wolfmüller típusú motorkerékpárt. Az 1899-ben Budapesten megrendezett motorversenyen első helyezést ért el az egyik versenyszámban. Így írtak róla a korabeli lapok: “Kerékpár és motorverseny. A csömöri úti versenypályán ma délután fél négykor tartotta a Budapesti Torna-Klub országos kerékpár,- és motorversenyét. A motoros háromkerekűek versenyében Janitsáry Iván (Automobil-Klub) aratott könnyű győzelmet. A rendezés jó volt, csak az eső zavarta meg kissé a nagyszámú közönség mulatságát.” 1899 június 2.
Talán legfontosabb találmánya az I. világháborúban elterjedt, Pirolit névre keresztelt szilárd spiritusz kocka. A kész szilárd spiritusz darab bárhol meggyújtható volt, így főzésre, felmelegítésre kiválóan felhasználható. Életmentő volt a harctéren.
Menedzsere, Norman Granz a polgári jogok hatalmas támogatója volt, és ragaszkodott ahhoz, hogy minden zenészét a szállodákban és a helyszíneken egyenlő bánásmódban részesítsék, fajtól függetlenül. Erőfeszítései ellenére számos akadályt vezettek be, különösen néhány népszerűbb afro-amerikai művész számára. Nem engedték nekik, hogy a rajongóik közé vegyüljenek, vagy akár a bárpultnál megigyanak egy italt, a ház hátulján kellett belépniük. 
Évekkel a Mocambo telefonhívás előtt Monroe ugyanis énektanulmányaikor Fitzgerald felvételeit hallgatta. Azt pletykálták, hogy Monroet utasította az énektanára, hogy vegye meg Fitzgerald Gershwin zenei felvételeit, és hallgassa meg egymás után 100-szor. Többek között ez a zenei képzés is hozzájárult, hogy Monroe egész jó énekesnőként szerepelhetett egy évtizeden keresztül. Ám sajnos mikor elhangzott a híres születésnapi JFK-dal, akkor már senkit sem érdekelt Marylin énekhangja. A ruhát fellibbentő szél és a kacér „Boldog születésnapot, elnök úr” búgása más felé terelte a figyelmet. 
Az egyiptomi ember mindig hordott magánál vagy fügét, vagy fügefalevelet és meg volt győződve arról, hogy baj nem érheti, míg ez a varázsamulett nála van. 
Érdekesség, hogy a piros, mint a gyász színére is van adat, Apor Péter az 1700-as években azt írta, hogy ha valaki harcon esett el, vörös süvegben temették. A feketének kettős jelentése volt: ünnepélyes és gyászos.
– Megfigyeltétek már, hogy a ruháinkon lévő gombok általában páratlan számúak?
Úgy tűnik, Homérosz Iliászának és Odüsszeiájának keletkezésekor is ismerték a kötést: a kérők által sürgetett, Odüsszeuszra váró Pénelopé azzal hárította el a kérők ostromát, hogy csak akkor megy férjhez, ha elkészíti köntösét. Csakhogy éjfélkor fölfejtette azt, amit nappal készített, márpedig csak a kötést lehet gyorsan és károsodás nélkül fölfejteni, a szövést nem. (Ha már Homérosznál tartunk, 
Nekiláttam hát a VI. kerületi anyakönyvek átvizsgálásának. Volt egy női nevem és egy körülbelüli évszámom, amikor meghalt.
egyenesen a fiú lába elé… Hát… még egy szerelem szövődött az utcában, későbbi gyermekáldással!