Kik az őseink?-Családfakutatási szolgáltatás

Hogyan jutottam el egy régi szekrényajtótól egy vasúti váltókezelő haláláig? Hát így!:

Az egyik népszerű bútorfestős csoportban tettek közzé egy nagyon érdekes fotót. Szombathelyről származó régi ruhásszekrény felújítása közben, a szekrényajtó belső felén egy kézzel írt családfára bukkant a szekrény kedves, új tulajdonosa. Pláski Lajos és családja születési és halotti bejegyzései voltak feljegyezve.

Természetesen, mint lelkes családfakutatónak,  felkeltette a kíváncsiságomat, hogy utána nézzek, ki volt ez a Pláski család, olyan ritka ez a név!

Hamarosan el is csíptem egy szálat! Pláski Lajos szülei Vas megyéből, Dömötöri településről származtak. Ott születtek és ott is volt az esküvőjük 1890-ben. Ekkor az édesapa még, mint napszámos szerepelt az anyakönyvben. Sorra születtek a gyermekeik. 1894-re az édesapát már, mint vasúti őrt jegyzik. Érdekes, hogy a gyerekek születési helyével nyomon tudjuk követni a család lakhelyét, mintha vasútállomásról- vasútállomásra mentek volna. Gondolom, mikor épp hová helyezték a családfőt.

Dömötöri, Balatoncsehi, Lajos nevű fiuk 1899-ben Fonyódon született például. Ő vitte tovább a vasutas szakmát a családban. Feltételezhetően már vasutasnak is tanult.

1928-ban házasodott meg. A szekrény, stílusából következtetve, a 20-as években készülhetett. Hálószobaszekrény, kettő is van belőle. Egy hálószobabútor garnitúra részei. Talán nászajándékba kapta az ifjú pár? Vagy friss házasként maguk vették? Ki tudja?

Három gyermek születését jegyezték fel az ajtólapra. Közben egy névváltoztatásra is sor került a harmincas években.  Szomorúan láttam, hogy a legkisebb gyermek születése után fél évvel az édesapa igen fiatalon, 41 éves korában meghalt. Utánanézem és megtaláltam, hogy akkor épp Mezőlakon élt a család.

Mezőlaki állomás Forrás: vasutallomasok.hu

A korabeli újság írt is a halálesetről: „Halál a sínek mellett 

A szomszédos Mezőlak község vasúti állomásán tragikus körülmények között meghalt Pados Lajos mezőlaki vasutas.  Szolgálatteljesítés közben érte utol a halál a népszerű vasutast, aki a sínek mellett egy tehervonat szétkapcsolásánál akart közreműködni, de hirtelen rosszullét fogta el, összeesett és meghalt. Szívszélhűdés volt a halál oka. Nagy részvét mellett temették el.” -Forrás: Pápa és vidéke, 1941. november 23.

A tragikus haláleset után a család talán Szombathelyre költözött, a fiatal özvegy szülőhelyére. A szekrény hátlapján lévő Magyar Királyi Államvasutak címkéje erre utal, a szekrényeket vasúton szállították Mezőlakról Szombathelyre.

Hogy a rákövetkező 80 évben hol voltak, kinek az az otthonát szépítették, nem tudni.

Az viszont bizonyos, hogy a  szekrény új köntösben, új gazdájánál Sobor községben kezdi hamarosan második virágkorát. Természetesen a családfát az ajtón tisztelettel, örökül meghagyva az utókornak. 

UPDATE! FRISS HÍR! 

A cikk megírása óta jelentkezett egy Pláski rokon Sopronból!!! Idézem: 

” Pláski Lajos a dédmamám, Pláski Anna testvére volt! Küldök egy fotót róla és a férjéről! Ők Vasváron telepedtek le, dédpapa is vasutas volt!! Sőt, az ő fiúk, a nagymamám testvére is!

Nektek is van érdekes helyre lejegyzett családfátok? Általában a családi Bibliába szokták beírni a családi eseményeket, szekrényajtón én mindenesetre még nem láttam! Várom a kommenteket!

Ha pedig Te is szeretnéd ha kikutatnám a családfád, keress bizalommal! 

A kiemelt kép forrása Pixabay 

Családfakutatási megbízásom során nem győzök „üldözni” egy családot. Egy környéken belül hol az egyik, hol a másik településen anyakönyveztették a sorban születő gyermekeiket. Az apa foglalkozása vízimolnár. A saját felmenőim között is volt vízimolnár, de eddig még nem néztem utána ennek a mesterségnek. Miért vándoroltak ennyit?

A vízimalmok hazánkban a XI-XII. században honosodtak meg, 1873-ra 17 249 vízimalom őrölte a gabonát. A vízimalmok főbb képviselői a parti malmok és a hajómalmok.

A parti malmok helyhez kötött építmények, amelyek patakok mellett, a folyók felső és középszakaszán vagy pedig malomcsatornákon létesültek.

A hajómalmok viszont vízen úszó építmények, amelyek a nagy vízhozamú folyók mozgási energiáját hasznosították. Előnyük a parti malmokkal szemben az volt, hogy alkalmazkodtak a változó vízálláshoz, vándorolhattak és az éppen legkedvezőbb partszakasz mellett köthettek ki a folyón (hoppá! Itt van a kutya elásva! Ezért jöttek-mentek annyit ezek az ősök!). A hajómalmok kora tavasztól késő őszig őröltek. A hajómalomhoz dereglyével szállították a gazdák a szemes terményt, majd vitték ki a partra a lisztet. A hajómalmok a telet védett öblökben vagy folyóparton töltötték, és a jégzajlások elmúltával ismét megjelentek a nyílt vizeken.

A vízimolnárok élete igen nehéz volt. Sokoldalú emberekből lehettek csak igazán jó molnárok. Érteniük kellett a gabonához, őrleményekhez, a liszthez, a malom berendezéséhez. A malomépítéshez kapcsolódó többi mesterségben, mint az asztalos, ács, hajóács, kőfaragó és vízmester szakmákban is otthon voltak. Ismerniük kellett a vizet, a hajók járását, a sodrást, az örvényeket, a víz felhajtó erejét, még a csillagok járását is. A sok evezéstől, zsákolástól megerősödtek. Sokat voltak a jó levegőn, azonban a lisztpor gyakran támadta meg a malomban dolgozók tüdejét.

Céheik szabályzata védte a mesterek jogait és részletekbe menően meghatározta az ipar űzésének lehetőségeit.

A malmot csak a molnármester vezethette. Két segéddel dolgozhatott, akiket a céh 2 év tanonckodás után szabadított fel. A szakma legalsó fokán az inas állt, aki ki volt szolgáltatva a mester és a legények kénye-kedvének. Ha a malmot külső segítség nélkül egy család üzemeltette akkor nagy bajban voltak, ha a mester meghalt és nem volt molnártanonc fia, aki már felszabadult. A malmot nem volt így, aki tovább vezesse. Az iparengedély az özvegyet illette, de ő nem vezethette. Ki kellett adni a malmot felesbe egy részesmolnárnak. Mivel a malom nem az övé volt, nem is úgy vigyázott rá, a malom bevételéből kapott a forgalomhoz mért fizetést.

A község lakosságának kis hányadát képező molnárok az átlagosnál jobb körülmények között éltek. A molnáré volt az őrlésért kapott tized. A molnársegéd javadalma egy századrész volt, hozzá jöttek még a korpa, és az összesöpört alja liszt is, amivel hízlalhatott.

A hajómalmokat a múlt században a gőzmalmok szorították ki. Napjainkra, tudomásom szerint, sajnos nem maradt egyetlen ilyen típusú malom sem a vizeinken.

Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg! Köszönöm!