Flörtölés, “járás”, hosszú távú udvarolgatás- a XVI. századi lányos szülők számára ismeretlen fogalmak voltak. Úgy vélekedtek, hogy férjvadászatra semmi szükség; a háztartás, szövés-fonás, hímzés, varrás, csipkeverés körüli rengeteg munkára kell összpontosítani, kérő pedig majd úgyis akad! A régi magyar szokások szerint lányos házhoz rokonokon kívül más fiatalember nem járhatott. A fiú részéről ez óriási sértés lett volna, a lány szülei részéről pedig illetlenség.
Sirató este
De hol ismerkedtek meg így egymással a fiatalok? Hát hol másutt, min az egyik rokon, vagy ismerős esküvőjén!
A vőlegény az esküvője előtti estén otthon úgynevezett sirató estét rendezett. Ez a nagyon víg „sirató“ est sokkal nagyobb méretű volt a legénybúcsúnál, mivel a vőlegény annyi rokont, ismerőst, férfit, asszonyt, fiút, lányt hívott meg, amennyit jónak látott. Ez a násznép ment másnap a vőlegénnyel a lányos házhoz esküvőre, ott mulattak napokig, aztán mindannyian visszatértek az új házaspár házába, ahonnan harmadnapig senki se távozott. A többnapos együttlét alatt sok lány és fiú találkozhatott, összemelegedhetett.
Kisasszony látás
A nősülni szándékozó fiatalember valamelyik idősebb férfi rokonával tett először látogatást a lányos háznál. Már az első és hivatalos látogatás kötelezettséggel járt. Rendszerint vacsorára várta a lányos ház a kérőt és a rokont. A vacsora alatt a lány mindig szemben ült a kérővel. Ha a lány apjának megfelelt a kérő szándéka, akkor két rokonát küldte a fiatalember szüleihez háztűzlátókul.
Kézfogás
Kötelezettség csak a kézfogással hárult a lányos házra. A lányos szülők egy külön szobában megkérdezték a lánytól, szívesen megy-e férjhez? Ha a válasz igen volt, akkor átvezették a kérőhöz. Az ujj megütése után a házasságtól visszalépni nagyon súlyos sértés volt, akár a lányos ház követte el, akár a kérő. A kézfogás rendszerint megelőzte a gyűrűváltást, de válthattak gyűrűt kézfogás nélkül is.
Ékköves gyűrű
Ötszáz évvel ezelőtt a fiatalok nem karikagyűrűvel, hanem gyémánt-, zafir- vagy rubingyűrűvel jegyzték el egymást, amely aztán tovább öröklődve, jegygyűrűként szerepelt nemzedékek hosszú sorának az eljegyzésén, mint a jól meggondolt, komoly házasság figyelmeztetője. Az ősök egykori jegygyűrűje óvta a házasság szentségét.
Eljegyzés
Eljegyzéskor a vőlegény és a menyasszony nem is találkozott. A vőlegény két férfi rokonával küldte az eljegyzési gyűrűt a lánynak. Válaszul a menyasszony jegykeszkenőre tűzte a saját gyűrűjét és elküldte azt a két rokonnal a vőlegénynek.
Előzetes eskü
A lány szüleinek a házában a kölcsönös házassági ígéret biztosítékául a pap megeskette a fiatalokat. Ilyenkor is volt lakoma, de a jegyesek csak szemben ülhettek egymással. Az esküvőre volt, hogy akár éveket is várni kellett, addig a jegyesek húgomnak és bátyámnak szólították egymást.
Milyen nehéz volt akkoriban az ismerkedés! Kevés volt a szerelmi házasság és jóval több a már előre elrendezett. Mennyivel jobb dolgunk van manapság! Bár, az ismerkedés ma sem könnyű, valljuk be!
Kiváncsi vagyok, melyik a leghosszabb mátkaság, ami környzetetekben előfordult? Azaz mi volt a leghosszabb idő, ami az eljegyzés és az esküvő között eltelt? Várom kommentben jelentkezésetek!
A képek forrása pixabay.com
