Kik az őseink?-Családfakutatási szolgáltatás

Középkori esküvőszervezés

A középkorban az esküvő napjáról nem az ifjú pár döntött közösen, hanem a vőlegény tűzte ki a nevezetes  napot, majd jövendőbeli apósának megüzente. Ezután kezdetét vette a megannyi előkészület, mind férfi vezénylet alatt!  Még a meghívásnak is megadták a módját! Ügyelni kellett arra, hogy az esküvői meghívó eljutott-e legalább kétszer minden meghívott rokonhoz, ismerőshöz! A csak egyszeri meghívás sértés-számba ment; a szíves vendéglátást a másodszori meghívás bizonyította. A  messzebb lakó rokonokat nagyon is illett az esküvő előtt legalább egy hónappal meghívni.  Fel kellett készülni az akár egy hétig is tartó vigadalomra, mind étellel, mind szállással. Nem kis feladat volt mindent megszervezni már akkoriban sem!

Mikor végre elérkezett a nagy nap, kik voltak hát a páron kívül a főszereplők? Lássuk! 

középkori vár

A főgazda

Násznagyról, vőfélyről ma is hallani, de főgazdákról,  algazdákról ma már semmit sem tudunk. A vőlegénynek is volt főgazdája, úgyszintén külön a lányos háznak. Mindegyik hosszú, aranyra festett pálcával járt-kelt.

Amikor a vőlegény főgazdája — valamelyik úri barátja — a sirató est utáni reggelen parancsot adott az indulásra, a násznép felkerekedett, hogy eljusson a menyasszonyi házhoz legközelebbi faluba. Eddig a faluig a vőlegény gazdag szerszámú lovon lovagolt, de hatlovas hintó haladt utána, mert nem illett volna lóháton érkezni a lányos ház elé. Mielőtt pedig hintóba ült, futárt menesztett a lányos házhoz: jöhet-e már a vőlegény násznépestül?

Esküvő ló

Ha azzal a hírrel tért vissza a futár, hogy a menyasszonyéknál semmi akadály nem merült föl, akkor a vőlegény elindulhatott a hintóval a násznagy és a vőfély kíséretében.  Előtte diszmenet:  az élen két kacagányos ifjú lóháton, utánuk török síposok, dobosok, trombitások. (A cigányzenét mindig szerette  a magyar, de nem a nászmenetben.) A menetet díszruhás szolgák és ékes paripák zárták. 

A násznagy

A vőlegény közeli rokona, a lakodalmas menet vezetője, a lakodalmas házba ő lép be elsőnek. Az  ő tiszte a lány kikérése.  A násznagy intézi az ünnepi beszédet az örömszülőkhöz, a tánc megkezdésére ő ad jelt azzal, hogy az első táncot eljárja a nászolú asszonnyal, aki a menyasszonynak a lakodalmas asztalnál díszelgő édesanyját helyettesíti háziasszonyi teendőkben.

A vőfély

A násznagynál fiatalabb férfi.  Ha az esküvői ünnepségre szakállt növesztett, azt mindenki nagy tisztességnek tekintette. A vőfély nem ment egészen a lányos házig hintón. Útközben lóra szállt, úgy vitte a menyasszonynak a vőlegény ajándékát, ő adta az első napi mulatság után a vőlegény kezére a menyasszonyt. A hagyomány szerint ő vágta le karddal a menyasszony fejéről a gyöngyös, drágaköves koszorút.

Az algazda

Az algazdák — szintén úri barátok — nem foglaltak helyet az asztalnál, hanem zöldre festett pálcával ügyeitek a rendre s kínálták a vendégeket

Középkori kastély

A vendégnek meg kellett várnia, hogy megkínálják. Ha valamelyik algazda netán olyasmit talált mondani a vendégnek: “Sohase kináltassa magát!” — ez súlyos sértés volt. Magyar ember mindig megkívánt bizonyos szertartásosságot. 

Ülésrend

Az asztalőn a vőlegény ült, mellette a menyecske-feleség, aki annak jeléül, hogy csak az urával törődik,  a lakomán egyetlen falatot sem evett. Közvetlenül mellette a nászoló asszony ült; a vőlegény másik oldalán a násznagy foglalt helyet, lejebb a vőfély

A menyasszonytánc

A fiatal asszony a lakodalma első napján a férj iránti tiszteletből nem táncolt, csak sétált a táncoló ura mellettKözépkori táncA menyasszonytánc sokáig eltartott;  a fiatalasszony mulatozó férje mellől meg is szökhetett egy kicsit aludni, majd hajnalban nótával keltették fel.

Menyegzőt legalább egy hétig ültek. Főúri lakodalmak alkalmával elképesztő mennyiségű étel-ital fogyott. Legközelebb ezekről fogok írni. Ha szeretsz olvasni a régmúlt időkről, látogass vissza az oldalamra! 

Ha pedig az is felkeltette az érdeklődésed, hogy hogyan zajlott a lánykérés a középkorban, itt olvashatsz róla részletesebben! 

A képek forrása pixabay.com és piqsels.com

Egy különleges barátság története – Marilyn Monroe és Ella Fitzgerald

Az 50-es években közel sem volt egyszerű afro-amerikai énekesként karriert építeni Hollywoodban. Ki tudja, Ella Fitzgeraldnak sikerült volna -e kitörni a kis éjszakai jazz klubok világából és bekerülni az elismert sztárok közé, ha nem segít neki jó barátnője, Marilyn MonroeMarilyn Monroe es Ella Fitzgerald

Marilyn szenvedélyes jazz rajongó volt.  Gyakran látogatott éjszakai klubokba, ahol szembesült azzal, hogy az afro-amerikai zenészek nem játszhattak fehérek által látogatott helyszíneken.  Ebben a légkörben Ella Fitzgerald énekesnő is, mint akkoriban sok más afro-amerikai zenész jelentős hátrányokkal küzdött. Ella_FitzgeraldMenedzsere,  Norman Granz a polgári jogok hatalmas támogatója volt, és ragaszkodott ahhoz, hogy minden zenészét a szállodákban és a helyszíneken egyenlő bánásmódban részesítsék, fajtól függetlenül. Erőfeszítései ellenére számos akadályt vezettek be, különösen néhány népszerűbb afro-amerikai művész számára.  Nem engedték nekik, hogy a rajongóik közé vegyüljenek, vagy akár a bárpultnál megigyanak egy italt, a ház hátulján kellett belépniük. 

Az ’50 -es években az egyik legnépszerűbb fellépési helyszín a Mocambo volt Hollywoodban. Frank Sinatra 1943-ban itt debütált, Clark Gable, Charlie Chaplin, Humphrey Bogart is megfordult benne. Egy feltörekvő énekes számára igazi mérföldkőnek számított ott fellépni.

Ezért is váltott ki döbbenetet, mikor 1953-ban Fitzgerald megpróbált fellépni a Mocambo-ban. Az igazgató nem engedélyezte; félt, hogy a szegregáció és a rasszizmus miatt a tömeget nem fogja vonzani az afro-amerikai énekesnő. 

Ekkor Fitzgerald egyik legnagyobb rajongója és barátnője, az akkor már híres Marilyn Monroe személyesen hívta fel a Mocambo tulajdonosát, és megígérte: ha engedi Fitzgerald-ot színpadra lépni, akkor minden estére lefoglal egy asztalt az első sorban. És így is tett!  A sajtó azonnal felkapta a hírt, és ment, hogy megnézze Monroe-t.  Ella ezután a sikersorozat után már válogathatott, hogy hol lép fel, Marilyn megnyitotta előtte a kapukat.  

Érdekesség, hogy nem csak Ella karrierjére volt hatással Marilyn, hanem fordítva is.

Évekkel a Mocambo telefonhívás előtt Monroe ugyanis énektanulmányaikor Fitzgerald felvételeit hallgatta. Azt pletykálták, hogy Monroet utasította az énektanára, hogy vegye meg Fitzgerald Gershwin zenei felvételeit, és hallgassa meg egymás után 100-szor. Többek között ez a zenei képzés is hozzájárult, hogy Monroe egész jó énekesnőként szerepelhetett egy évtizeden keresztül. Ám sajnos mikor elhangzott a híres születésnapi JFK-dal, akkor már senkit sem érdekelt Marylin énekhangja. A ruhát fellibbentő szél és a kacér „Boldog születésnapot, elnök úr” búgása más felé terelte a figyelmet. 

Marilyn Monroe

A két nőt egy zenei coach, Hal Schaefer mutatta be egymásnak New Yorkban. Néhányan azt rebesgették, hogy nem csak a jazz szeretete hozta őket össze, hanem mindkettőjük hányatott sorsú gyerekkora adott a barátságuknak egy mélyebb dimenziót.  Sajnos ez a barátság nem tartott sokáig. 1962-ben Marilyn túladagolásban  életét vesztette. Ella addigra már 6 Grammy díjat tudhatott magáénak és csodás karriert futott be 1996-ban bekövetkezett haláláig.

Július 30-án van a barátság világnapja. Ápoljuk a kapcsolatainkat!  

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg! Köszönöm!

fotók forrása, pixabay.com, wikipedia.com, flickr.com

Tilos a csók! -Lánykérés a középkorban

Flörtölés, “járás”, hosszú távú udvarolgatás-  a XVI. századi lányos szülők számára ismeretlen fogalmak voltak.  Úgy vélekedtek, hogy férjvadászatra semmi szükség; a háztartás, szövés-fonás, hímzés, varrás, csipkeverés körüli rengeteg  munkára kell összpontosítani,  kérő pedig majd úgyis akad!  A régi magyar szokások szerint lányos házhoz rokonokon kívül más fiatalember nem járhatott.  A fiú részéről ez óriási sértés lett volna, a lány szülei részéről pedig illetlenség.

Sirató esteTilos a csók!-lánykérés a középkorban

De hol ismerkedtek meg így egymással a fiatalok? Hát hol másutt, min az egyik rokon, vagy ismerős esküvőjén! 

A vőlegény  az esküvője előtti estén otthon úgynevezett sirató estét rendezett. Ez a nagyon víg „sirató“ est sokkal nagyobb méretű volt a legénybúcsúnál, mivel a vőlegény annyi rokont, ismerőst, férfit, asszonyt, fiút, lányt hívott meg, amennyit jónak látott. Ez a násznép ment másnap a vőlegénnyel a lányos házhoz esküvőre, ott mulattak napokig, aztán mindannyian visszatértek az új házaspár házába, ahonnan harmadnapig senki se távozott. A többnapos együttlét alatt sok lány és fiú találkozhatott, összemelegedhetett.

Kisasszony látás

A nősülni szándékozó fiatalember valamelyik idősebb férfi rokonával tett először látogatást a lányos háznál. Már az első és hivatalos látogatás kötelezettséggel járt. Rendszerint vacsorára várta a lányos ház a kérőt és a rokont. A vacsora alatt a lány mindig szemben ült a kérővel. Ha a lány apjának megfelelt a kérő szándéka, akkor két rokonát küldte a fiatalember szüleihez háztűzlátókul

KézfogásTilos a csók! - Láykérés a középkorban

Kötelezettség csak a kézfogással hárult a lányos házra. A  lányos szülők egy külön szobában megkérdezték a lánytól, szívesen megy-e férjhez? Ha a válasz igen volt, akkor átvezették a kérőhöz.  Az ujj megütése után a házasságtól visszalépni nagyon súlyos sértés volt, akár a lányos ház követte el, akár a kérő. A kézfogás rendszerint megelőzte a gyűrűváltást, de válthattak gyűrűt kézfogás nélkül is.

Ékköves gyűrű

Tilos a csók!-Lánykérés a középkorbanÖtszáz évvel ezelőtt a fiatalok nem karikagyűrűvel, hanem gyémánt-, zafir- vagy rubingyűrűvel jegyzték el egymást, amely aztán tovább öröklődve, jegygyűrűként szerepelt nemzedékek hosszú sorának az eljegyzésén, mint a jól meggondolt, komoly  házasság figyelmeztetője. Az ősök egykori jegygyűrűje óvta a házasság szentségét. 

Eljegyzés

Eljegyzéskor a vőlegény és a menyasszony nem is találkozott. A vőlegény két férfi rokonával küldte az eljegyzési gyűrűt a lánynak. Válaszul a menyasszony jegykeszkenőre tűzte a saját gyűrűjét és elküldte azt a két rokonnal a vőlegénynek. 

Előzetes eskü

A lány szüleinek a házában a kölcsönös házassági ígéret biztosítékául a pap megeskette a fiatalokat. Ilyenkor is volt lakoma, de a jegyesek csak szemben ülhettek egymással. Az esküvőre volt, hogy akár éveket is várni kellett, addig a jegyesek húgomnak és bátyámnak szólították egymást.

Milyen nehéz volt akkoriban az ismerkedés! Kevés volt a szerelmi házasság és jóval több a már előre elrendezett. Mennyivel jobb dolgunk van manapság! Bár, az ismerkedés ma sem könnyű, valljuk be!

Kiváncsi vagyok, melyik a leghosszabb mátkaság, ami  környzetetekben előfordult? Azaz mi volt a leghosszabb idő, ami az eljegyzés és az esküvő között eltelt? Várom kommentben jelentkezésetek! 

A képek forrása pixabay.com

Amulett, talizmán, vagy színek? – Mi hoz szerencsét?

Minden kornak és minden népnek megvolt a maga bűvös erejű amulettje, talizmánja, amellyel igyekezett védekezni a sors és a képzelt démonok rontó hatása ellen.

A fügefalevél, mellyel az ókori szobrászok és festők meztelen alakjaikat leplezni szokták, ősrégi népi babonával van összefüggésben. A régi Egyiptomban az emberek bűvös erőt tulajdonítottak a fügefának, el is nevezték a varázslatok fájának. Az egyiptomi ember mindig hordott magánál vagy fügét, vagy fügefalevelet és meg volt győződve arról, hogy baj nem érheti, míg ez a varázsamulett nála van. 

A régi görögök hite szerint a menyasszony, a győző és a csecsemő van leginkább kitéve az istenek és emberek ellenérzésének, A csecsemő azonban nem tud fügét mutatni, másképpen kell tehát őt megvédeni a rontó hatalmaktól. Ezért a csecsemők nyakára már a legrégibb korokban színes, csillogó holmikat akasztottak. Minél színesebbek, minél csillogóbbak voltak ezek a holmik, annál alkalmasabbak voltak a baj megelőzésére.

A régi Rómában a fiúk és lányok sajátságos homlok- és nyakékszereket hordtak, az úgynevezett bullákat, szívalakú, vagy kerek aranvlapokat, melyeket a fiúk csak a férfitóga felöltésekor, a lányok férjhezmenetelükkor tehettek le. Akkor a házi istennek oltárára akasztották őket, hogy a házat védjék a bajtól.

Ilyen ősi babonára vezethető vissza a menyasszonyi gyűrű eredete is, amely eleinte tulajdonképpen amulettül szolgált. A menyasszonyi gyűrű azonban a varázserejű amulettből nyomban vészthozó tárggyá változott abban a pillanatban, amint az asszony megcsalta urát.

A babona nemcsak az ékszereken keresztül befolyásolta a divatot, hanem a ruha színén keresztül is, aminek babonás jelentőséget tulajdonítottak.

A legrégibb varázs színek a kék és piros voltak, a villám színe, vagy a nap és vér színei.
Odüsszeusz csodálatos menekülését a hajótörésből egy piros színű szalagnak köszönheti, melyet a legnagyobb szükségben és veszélyben derekára kötött. 

Kínában piros az esküvői szín, piros a menyasszony ruhája és cipője s ezenkívül piros szövetbe burkolódzik, melyet az esküvő előestéjén egyik férjezett rokonától kell kapnia. A nászajándékokat pirosba öltözött emberek piros ládikókban nyújtják át. 

A piros szín nálunk is igen régóta kedvelt, a fiatalság, az ünnep, az öröm kifejezése. A klasszikus népviseletek korszakában a női öltözetben az eladó lány és a virágjában lévő fiatal menyecske öltözetére jellemző. Piros pártákról, piros hajszalagokról tudunk. A tulipános láda színeiben is sok volt a piros.  Érdekesség, hogy a piros, mint a gyász színére is van adat, Apor Péter az 1700-as években azt írta, hogy ha valaki harcon esett el, vörös süvegben temették. A feketének kettős jelentése volt: ünnepélyes és gyászos.

A törökök a kék színt részesítik előnyben. Zöld a próféta színe, de a kék a szerencse színe. A törökök kedvenc ékszere a türkiz, melyet a szegényebbek kék üveggyöngyökkel pótolnak. A szőnyegek középső mezője is legtöbbször világoskék és a rajz szabálytalansága is szerencsét hozó, rontást elkerülő hatást idéz elő — a babona szerint.

És még néhány érdekesség:
– Megfigyeltétek már, hogy a ruháinkon lévő gombok általában páratlan számúak?
– Ha véletlenül kifordítva vettünk fel egy ruhadarabot, állítólag az is szerencsét hoz.
– Az apró mintás, pöttyös ruhák pedig azért hoznak szerencsét mert a gazdagságot szimbolizálják az apró minták. 
– Vigyázat! A földre semmiképp se helyezzük a táskánkat!

Ti milyen babonában hisztek? Van szerencse amulettetek? Betartjátok a színek körül kialakult hagyományokat az öltözködésben? Várom a kommenteket!   

A babonáknak, hiedelmeknek, a színek jelentésének ősidők óta hatása volt az emberek öltözködésére, a divatra.  Nem is lesz ez másképp ezután sem. 

Kötött holmiban már az ókorban is!

A családfakutatás mellett kedvenc időtöltésem a kötés és horgolás. Hihetetlen, de a legrégebbi kötött holmi az időszámításunk szerint IV-V. századból való. De ez még mind semmi! Időszámításunk előtt XIX. századból származó falfestményen a nőalakok rövid kötött kabátkát viselnek..
 
Úgy tűnik, Homérosz Iliászának és Odüsszeiájának keletkezésekor is ismerték a kötést: a kérők által sürgetett, Odüsszeuszra váró Pénelopé azzal hárította el a kérők ostromát, hogy csak akkor megy férjhez, ha elkészíti köntösét. Csakhogy éjfélkor fölfejtette azt, amit nappal készített, márpedig csak a kötést lehet gyorsan és károsodás nélkül fölfejteni, a szövést nem. (Ha már Homérosznál tartunk,  Odüsszeusz piros öve sem véletlenül piros! )
 
A XIII. századig kevés lelet maradt fenn. A kötés ebben az időszakban főként Keleten és az arab kultúra országaiban fejlődött. A keresztes hadjáratok nagyban hozzájárultak, hogy Európában is elterjedjen ez a kézimunka. A XVI. században már Európa – szerte ismerik a kötést, és a kötött termékek-különösen a kötött harisnyák- nagy népszerűségnek örvendenek a királyi udvarokban és nemesi körökben. (lásd kép, VIII. Henrik csinos harisnyás lábát Hans Holbein 1537-e festményén).
 
A kötőmesterség eleinte férfimunka volt, s a mesterek a nők kunkurenciája ellen külön egyezményekkel védekeztek. Csak később, amikor a kötés szélesebb körökben is elterjedt , kezdtek el a nők is foglalkozni vele. A kötés kis közösségekben úgy folyt, mint a fonás a fonókban.
1589-től, az angol William Lee találmánya nyomán készítették csaknem valamennyi kötőgépet. A fejlődésnek hosszú időre volt szüksége, s csak a XIX. században került sor a kötőipar gépesítésére.
 
A kézi kötés azonban továbbra is nagy népszerűségnek örvend! A művészi kivitelezésű, kézzel kötött divatáru minden korban közkedvelt! Kössünk hát Hölgyeim és Uraim!
Kép forrása, wikipedia.
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!